Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. november 5., szombat

A Magyar Szent Korona Országai 1910

Magyarország vármegyéi – Heves, Borsod, Gömör és Kishont

Magyarország vármegyéinek ismertetését ezúttal Heves, Borsod, valamint Gömör és Kishont megyékkel folytatjuk. Emlékeztetőül:
1910-ben a Magyar Szent Korona Országainak:
Területe: 325 400 km2
Lakossága: 20 886 000 fő
Magyarság aránya: 48%

Heves
Heves megye megalakulásakor (Szent István idején) az úgynevezett Újvár megyéhez tartozott. Később Hevesújvár megyeként emlegették, majd a XIII. századra megtörtént különválása és önálló vármegye lett Heves megye néven. A kora középkorban legnagyobb birtokosai az Aba és a Tomaj család voltak, innen származott (és itt, a mai Abasáron is temették el) Aba Sámuel, István király sógora, a későbbi – rövid ideig uralkodó – magyar király. A tatárjárás a megye nagy részét elpusztította, a török-korban pedig a megye sorsa Eger várától függött. A XVI. században a megye területét Külső-Szolnok megyével egyesítették, Heves és Külső-Szolnok vármegye néven. Ez így is maradt háromszáz éven át, míg a XIX. században vissza nem állították Heves megyét. Heves megye területe és határai a történelem folyamán igen képlékenynek bizonyultak, mindig változtak, hol Heves kárára, hol pedig javára. Legjelentősebb városai ma Eger, Gyöngyös, Hatvan, Heves és Füzesabony; ez többé-kevésbé mindigis így volt.
A megye területe földrajzi szempontból, a trianoni határokon belül, igen szélsőségesen változatosnak számít, hiszen közel ezer méteres szintkülönbség van legalacsonyabb és legmagasabb pontja között: a Tisza melletti 86 méteres tengerszint feletti magasságtól kezdve, Heves megyén belül eljuthatunk a csonka-ország legmagasabb pontjáig, az 1014 méter magas Kékesig. Elmondható, hogy a megyének jellemzően a déli fele az Alföldhöz tartozó síkság, míg északi fele az Északi-középhegység részét képező hegy- és dombvidék. A megye délkeleti részéhez tartozik a mesterségesen felduzzasztott Tisza-tó.
Heves megye bővelkedik karsztforrásokban, számos településén található ásvány- vagy gyógyvíz is. Területén bányásznak lignitet, kőolajat, követ, andezitet, riolittufát és mészkövet, ám legjelentősebb a recski rézbányászat, ugyanis az itt feltárt rézkészlet a világ jelenleg ismert készletének több mint 1%-a. Az 1960-70-es évek ipari fejlesztéseinek leglátványosabb eleme Heves megyében a Mátraalján, Visontán felépült ronda nagy hőerőmű. Említésre méltó még, hogy Heves megyéhez tartozik teljes egészében a mátraaljai- és részben a bükkaljai borvidék is.
A megye lakosságának 1910-ben 99,2%-át tették ki a magyarok.

Borsod
A honfoglaláskor a későbbi Borsod vármegye területének nagyobb részén Örs vezér nemzetsége telepedett le. A megye nevét első ispánjáról, Borsról kapta. A tatárjárás pusztítása után (itt zajlott a muhi csata is) számos kővár épült Borsodban, ma a legszebb látványt talán Diósgyőr vára nyújtja. A megye székhelye Miskolc. Borsodban, elsősorban a Borsodi-medencében (Ózd, Putnok, Kazincbarcika, Miskolc térségében) alakult ki Magyarország egyik nehézipari vidéke; az ágazat üzemei azonban az 1980-as évek végétől sorra tönkrementek és felszámolták őket.
Felszínét tekintve Borsod elég változatos: a Bükk hegyeitől a Tisza és a Sajó alacsony vidékéig mindenféle domborzati forma megtalálható itt. A megye délnyugati részén található a Matyóföld.
A trianoni békediktátum után Gömör és Kishont vármegye Magyarországnál maradt részeit Borsodhoz csatolták és így létrehozták Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Az első bécsi döntés után visszaállították őket különálló megyékké. Az 1950-ben létrehozott Borsod-Abaúj-Zemplén megyének a legnagyobb részét – az eredeti megyék közül – Borsod teszi ki és az egyesített megye székhelye is Miskolc maradt. Borsod-Abaúj-Zemplén megye a mai Magyarország legtöbb településsel (több mint 350) rendelkező és egyúttal második legnagyobb területű megyéje.

Gömör és Kishont
Gömör területének déli részét dombvidék, míg az északi részt hegyvidék borítja. Északi része ásványkincsekben gazdag. Magas hegységei és sűrű erdőségei miatt a terület a magyar honfoglalást megelőzően szinte teljesen lakatlan volt. A XVII-XVIII. század eseményei (különösen a Habsburg-ellenes szervezkedések idején) kiemelt szerep jutott a gömöri Murány és Krasznahorka várának. A XIX. század elején Gömör megyét egyesítették Hont megye kis különálló részével, Kishonttal, s így létrejött Gömör és Kishont vármegye.
Gömör és Kishont megye rendezett tanácsú városai voltak: Rimaszombat, Dobsina, Jolsva, Nagyrőce és Rozsnyó. A XIX. század végén a megye – változatlan területtel – néhány évig csak a „Gömör vármegye” nevet használta, ám végül maradt a hivatalos megnevezés szerinti Gömör és Kishont. Száz éve a megye lakosságának 58,5%-át tette ki a magyarság. A trianoni döntés ennek ellenére Gömör és Kishont területének 93%-át Csehszlovákiához csatolta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése