A történelmi Magyarország területe 325 411 km2 volt. Ez az egyes országok mai területével összehasonlítva azt jelenti, hogy ha országunk ma is ekkora lenne, akkor területe nagyjából Lengyelország, Norvégia és Finnország méreteihez lenne hasonló. És bőven nagyobb lenne, mint mondjuk Olaszország vagy az Egyesült Királyság.
Maradjunk a Kárpát-medencét kitöltő, teljes országterületnél! Ha ezt a területet kis nápolyi-szeletekkel szeretnénk lefedni, akkor 271 175 833 300 000 db (271billió db) nápolyit kéne szétteregetnünk a talajon. Ha azt feltételezzük, hogy egy ember egy nap alatt mondjuk átlagosan 20 nápolyit tud megenni még jó ízzel, akkor egy Budapest nagyságú város lakosságának (1 700 000 fő) pontosan 7 975 760 napjába, azaz több mint 21 851 évébe telne ennyi nápolyit elfogyasztani. De mivel a felszín közel sem lapos, hanem számos domb- és hegyvidék, valamint tereptárgyak teszik változatossá, ezért ennél még jóval több nápolyira lenne szükség a befedéséhez. Eltartana egy ideig hézagmentesen kirakosgatni őket…
Persze telepakolhatnánk a földet valamilyen nagyobb jószágokkal is…például elefántokkal! Mivel nem akarjuk őket összeszorítani, ezért szinte már kényelmes közelségben egymás mellé állítva csupán 21 694 066 670 példányt (21milliárd) kellene bezsúfolnunk a Kárpát-medencébe. Talán mondanom sem kell, hogy a helyzet képtelensége mellett újabb probléma ezzel, hogy a Földön élő elefántok száma nagyságrendileg sem közelíti meg ezt a számot.
Na és mi a helyzet, ha fölfelé is megtölthetjük a „medencét”? A Kárpátok legmagasabb pontja a 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcs. A medence legmélyebb pontja pedig 75 méter magasan van a tengerszint felett. Ha a történelmi országhatáron nagyon magas (a Gerlachfalvi-csúcsnál is magasabb) falakat húznánk és úgy akarnánk vízzel megtölteni a „medencét”, hogy a víz éppen ellepje a legmagasabb csúcsot is, hogy még az se látszódjon ki belőle; akkor körülbelül 839 560 km3 vízre lenne szükségünk. Ekkora vízmennyiség egy átlagos négy fős városi család 1 399 266 667 000 000 napi vízfogyasztását fedezné, azaz egy Budapest nagyságú város lakosságának 9 020 252 évre (9millió év) lenne elegendő. Persze a nagy hegyvonulatok elég sok helyet elfoglalnának a medencében, ezért ennyivel kevesebb víz kéne…
A történelmi Magyarország határvonala 6300 km hosszú volt (a mai 2240 km). Ha ezen végig jól kiépített kerékpárút vezetne, akkor egy soha nem fáradó biciklis, lendületes, de kényelmes tempóban (egyfolytában, napi 24 órát tekerve) mindössze 10 és fél nap alatt meg is kerülhetné az országot. Ez azért már jóval életközelibb példa…
Talán sokakat meglep, hogy az emberiség valójában milyen kicsi helyen elférne. Ha a világon jelenleg élő összes embert (7milliárd fő) szorosan egymás mellé állítanánk, akkor mindenki elférne egy 3500 km2-es területen. Azaz a 7 000 000 000 ember – ha sűrűn is – elférne Heves megye vagy a Nyírség vagy a Bakony területén (utóbbi két területen valamivel kényelmesebben is). Ha pedig egymás hegyire-hátára is rakhatnánk az embereket, mondjuk egy nagy, szabályos kocka alakú dobozba, akkor bármily meglepő is: egy 1613 méteres élhosszúságú dobozba az egész emberiség beleférne, és még egy minimálisan mindenki tudna mozogni is. De ha mindenki jól összehúzná magát és szorosan egymáshoz simulnának az emberek, akkor akár egy 1 km3-es doboz is elegendő lenne! Azaz egy kicsiny falu alapterületén, a Mátra magasságában felhalmozva, mindenki elférne egy kockában (és nem egy hosszú, vékony oszlopban, mint ahogy az magasságot nehezen érzékelő képzeletünk előtt meg akar jelenni).
A Föld túlnépesedésével egyébként nem is az a baj, hogy nem lenne elég hely a világon, hanem az, hogy mekkora az emberek ökológiai lábnyoma (azaz mennyi természeti erőforrást használnak el). Az egyes emberek által jelentett fogyasztás, energiahasználat és szemét-termelés (és gyakran a pazarlás) ennyi ember esetén már óriási megterhelést jelent a bolygónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése