Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2013. május 27., hétfő

Magyarország földrajza

Börzsöny

           A Börzsöny a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozó Északi-középhegység nyugati tagja. Északról és nyugatról az Ipoly völgye öleli körbe, délről a Duna határolja, míg kelet felé a Nógrádi-medence képezi az átmenetet a Cserhát felé.
            A Börzsöny legnagyobb része egyetlen nagy vulkán romja: a hegység középső táján, az ügynevezett Magas-Börzsönyben, az egykori kráter peremén találhatóak a legmagasabb csúcsok, köztük a hegység legmagasabb pontja, a 938 méter magas Csóványos is. (De itt található a hegység második és harmadik legmagasabb csúcsa, a Magosfa (916 m) és a Nagy-Hideg-hegy (864 m) is.) A szép, szinte szabályos kör alaprajzú, körülbelül 550-600 km2 területű hegységtől DK-en csak apróbb völgyek és alacsonyabb hegyek választják el a rendszerint a Cserháthoz sorolt Naszály hegyet. A Börzsöny déli részét belső medencék tarkítják (pl.: Márianosztrai-, Kóspallagi-, Szokolyai-medence). A lepusztult tönkmaradvány egységes felszínébe (a kis déli medencék mellett) számos völgy is mélyen bevágódott, fennsíkjai viszont a Börzsönynek nincsenek. A hegység fő tömbjéből külön kis erupció maradványaként nyúlik ki a festői Dunakanyar által „U” alakban megkerült Szent Mihály-hegy (484 m), mely a Börzsöny legdélebbi nyúlványa. Gyakran az Ipoly által levágott kis DNy-i darabot, az úgynevezett Kovácspataki-dombokat (más néven: Helembai-hegységet) is a Börzsöny részének tekintik. Bár igazság szerint, ennyi erővel a Visegrádi-hegységet is a Börzsöny „Duna által levágott” részének tekinthetnénk…
            Minthogy a hegység alapját egy harmadidőszaki ősvulkán romjai alkotják, ezért a Börzsöny túlnyomórészt vulkáni kőzetekből épül fel. A hegységet alkotó kőzetek közül is a legjellemzőbb az andezit.
            Az egyenlőtlen eloszlású, de bőséges csapadéknak köszönhetően a hegység felszíni vízfolyásokban, forrásokban és patakokban gazdag. A Börzsöny patakjainak vízhozama a vulkáni hegységekre jellemző módon nagyon sűrűn és gyorsan változik. Ennek egyik oka a tagolt felszín, a másik − lényegesebb − ok pedig az, hogy a vulkáni kőzetek csekély vízáteresztő képessége miatt a tartós esőzések, nyári záporok és zivatarok temérdek vize nem szivárog be a kőzetek mélyebb részeibe. Így bár a Börzsönyben több száz − jellemzően gyönyörű tiszta − forrás fakad, ezek vízhozama erősen ingadozó; a patakok hirtelen és látványos vízszintemelkedéseit sokkal inkább az esőzések és a hóolvadások okozzák. A Börzsöny legnagyobb állandó vízfolyása a 25,6 km hosszú Kemence-patak, amely a Csóványos keleti oldalában ered, majd nagy félkörívet leírva északnyugatnak és nyugatnak fordul, átszeli a hegységet, hogy aztán az irányt északnak vegye és végül Pereszlénynél az Ipolyba torkolljon.
            A Börzsöny túlnyomó részét zárt erdő fedi: azon kevés szerencsés hegység közé tartozik, melynek nagyjából sikerült megőrizni eredeti, természetes képét, az emberi beavatkozások nem csúfították el a tájat és így a Börzsöny erdőborítottsága az egyik legnagyobb arányúnak tekinthető. Leginkább lombos erdők borítják, fenyő csak itt-ott lép fel. A hegység alacsonyabb szintjein a tölgyesek a jellemzőek, míg fentebb a bükkösök (magashegységi- és mészkerülő bükkösök). A Börzsöny északi oldalán egyébként a bükkösök a megszokottnál jóval lejjebb is megtalálhatók. A legmagasabb csúcsok többségén magas kőrises erdőrészletek találhatóak. Az alacsonyabb lejtőkön többfelé előfordul a szelídgesztenye: híresek például Nagymaros, Nagyoroszi és Borsosberény szelídgesztenyései. A völgyek alján ritka, ősi növényfajok is fennmaradtak.
            A Börzsönyben 16 emlős- (pl.: vaddisznó, őz, hiúz, gímszarvas, róka, stb.) és 117 madárfajt (pl.: erdei szalonka, fülemüle, pacsirta, hegyi billegető, fácán, fekete gólya, kerecsensólyom, császármadár, stb.) tartanak nyilván. A halfajok közül jellemző a pisztráng, a petényi-márna, a magyar- és német bucó, a halványfoltú- és a homoki küllő. Említést érdemelnek természetesen a Börzsönyben élő foltos szalamandrák, kövi rákok és haragos siklók is.
            A hegység értékes nemesfémbányáinak érckészlete napjainkra már kimerült.
         A Börzsönyt régen nevezték Börzsönyi-hegységnek és Diósjenői-hegységnek is. Területén mindig két megye osztozott, a megyehatár a Csóványoson fut keresztül. A hegység keleti része Nógrád megyéhez, nyugati része pedig közel ezer éven át Hont megyéhez, az 1950-es megyerendezés óta pedig Pest megyéhez tartozik. A Börzsöny a mai kis-Magyarország harmadik legmagasabb hegysége − mind a hegységek átlagmagasságát, mind a legmagasabb csúcsaikat tekintve.
A történelem folyamán számos, különböző jelentőségű vár épült a Börzsöny szélső csúcsaira. Ezek közül a legismertebb alighanem a Szondi György és vitézei által az utolsó csepp vérükig védelmezett Drégely vára. De a hegység szélső (keleti és északi) kiemelkedésein található két vármegye névadó középkori székhelye is: Nógrád és Hont vára. (Előbbinek ma már Drégelyhez hasonlóan csak romjai állnak, utóbbiból pedig már azok sem látszanak.) Ezeken kívül még több tucatnyi vár létezett a Börzsönyben, az őskori erődítésektől kezdve (melyek közül nem egy a hegység belső részein létesült) a késő középkori várakig (ezek már inkább a medencék, völgyek, nyergek fölé magasodó peremhegykúpokra épültek).
            A Börzsöny vidékét színesítik az ősi templomok (pl.: Nagybörzsöny) és búcsújáróhelyek (pl.: Márianosztra), múzeumok és kilátók, valamint a ma már turisztikai célokat szolgáló kisvasutak is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése