Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2016. február 1., hétfő

Általános összefoglaló

Februári események a magyar történelemből

         Így február eljövetelének alkalmából az alábbiakban összegyűjtöttem a magyar történelem néhány jelentősebb eseményét, amelyek februárhoz kötődnek, akkor történtek. Az események részletes tárgyalásába természetesen most nem megyek bele, legfeljebb egy pár soros tömör összefoglaló megjegyzést csatolok hozzájuk. A felsorolt események közt születések nem szerepelnek − még ha számos későbbi „nagy ember” is született februárban −, mégpedig abból a megfontolásból, mivel születésükkor még nem voltak történelmünk jelentős személyiségei, illetve nem lehetett biztosra tudni, hogy azok lesznek; így az egyes születéseket önmagukban nem tekinthetjük történelmi jelentőségű eseménynek, az adott személyek csak később, „visszamenőleg” tehetik születésüket meghatározó eseménnyé. Az alábbi lista természetesen korántsem teljes.

997 — Géza nagyfejedelem halála (febr. 1.). Géza uralma (972-997) alatt jelentős lépéseket tett a magyar törzsek, nemzetségek újraegyesítéséért, a széthúzó magyarság összefogásáért, a külföldi (főleg nyugati) kapcsolatok kiépítéséért és a kereszténység terjesztéséért. Megkezdett munkásságát fia, István folytatta, aki a Magyar Királyság megalapításával teljesítette ki apja művét is.

1042 — Magyar betörések német területekre (Tulln, Morvamező, Pettau…).

1074 — Salamon király túlerőben lévő serege vereséget mért unokatestvére, Géza (a későbbi I. Géza) seregére a kemeji ütközetben.

1116 — „Könyves” Kálmán király halála (febr. 3.). Kálmánt a korabeli Európa legműveltebb uralkodójának tartották, innen eredt ragadványneve. Az országba betörő és fosztogató első, szervezetlen keresztes hadakat szétverte, Bouillon Gottfried főseregét viszont megállapodásuknak megfelelően átkísérte az országon. Sokat küzdött trónkövetelő öccsével, számos hadjáratot indított Halics, Kijev és Dalmácia irányába, legjelentősebb külpolitikai eredménye azonban Dalmácia meghódítása, valamint horvát királlyá koronázása, mellyel létrehozta a nyolcszáz éven át fennálló magyar-horvát perszonáluniót. Történelmi jelentőségű törvényeket adott ki, adó- és hadszervezeti reformokat hajtott végre, Nyitrán pedig új püspökséget alapított. Példaképe, I. (Szent) István mellett helyezték végső nyugalomra, Székesfehérvárott. (Szent István óta ő volt az első magyar király, akit az államalapító mellé temettek el.) A trónon fia, II. István követte.

1141 — II. (Vak) Béla király halála (febr. 13.). A vak és alkoholista II. Béla személyesen ugyan képtelen volt irányítani az országot, azonban − a szerb származású Ilona királyné és annak öccse, Belos bán, valamint a királyi tanács révén – uralma (1131-1141) alatt Magyarország mégis szépen épült, fejlődött. A királyi udvarban megjelent egy, az írásbeliséggel rendszeresen, hivatásszerűen foglalkozó szervezet (a III. Béla korabeli kancellária elődje és mintája). Már uralkodása kezdetén kíméletlenül leszámolt belső ellenzékével. Külpolitikája ugyancsak sikeres volt, számos környező hatalommal szövetséget vagy dinasztikus kapcsolatokat épített ki, visszafoglalta Dalmácia egy részét, hadakozott orosz földön és meghódította Boszniát. Halála után három nappal fiát, a 11 éves II. Gézát koronázták Magyarország uralkodójává, Székesfehérvárott.

1386 — Merénylet a rövid uralmú II. (Kis) Károly nápolyi- és magyar király ellen (febr.7.). Károly a hónap végén, Visegrádon, belehalt sebesüléseibe.

1474 — Február elején egy, az ország belsejébe mélyen betörő török sereg egészen Nagyváradig jutott, ahol bár a várat bevenni nem tudták, a várost és környékét feldúlták, s borzalmas pusztítást vittek végbe.

1476 — Mátyás király seregének bő egy hónapnyi keserves harc végére sikerült bevennie a Száva menti Szabács várát (febr. 15.). Erről az ostromról íródott jelenleg ismert legrégebbi, eredetiben fennmaradt históriás énekünk.

1538 — A váradi béke megkötése (febr. 24.), a „Nyugati” Magyar Királyságot birtokló I. (Habsburg) Ferdinánd és a „Keleti” Magyar Királyságot uraló I. (Szapolyai) János között.

1565 — Schwendi Lázár, Habsburg-hadvezér, a János Zsigmond elleni hadjárat keretében ostrommal elfoglalta Északkelet-Magyarország egyik legerősebb várát, Tokajt (febr. 4-12.)

1568 — A drinápolyi béke megkötése (febr. 17.). A Habsburg- és az Oszmán  Birodalom közötti békeszerződés a következő közel két és fél évtizedre viszonylag nyugalmasabb időszakot – legalábbis a nagy hadjáratok szünetelését – biztosított Magyarország számára.

1607 — Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelemmé választása (febr. 11.). Az első Rákóczi-fejedelem nem uralkodott sokáig, a következő év márciusában le is mondott a trónról, majd 1608 végén befejezte küzdelmes életét.

1664 — Zrínyi Miklós, téli hadjáratának egyik legfontosabb stratégiai lépéseként, felégette az eszéki hidat (febr. 1-2.), mellyel elvágta a dunántúli török erők legfőbb utánpótlási útvonalát.

1673 — A hazánk történetében gyászos szerepet játszó Ampringen János Gáspár (Johann Caspar von Ampringen) kinevezése Magyarország kormányzójává (febr. 27.).

1711 — Az előző év őszén labanc fogságba esett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost, a megmentésére Rákóczi részéről tett mindenféle alkudozások ellenére, a császáriak végül, mint „esküszegőt és dezertőrt”, kivégezték (febr. 6.). Nem sokkal később (febr. 21.) Rákóczi elhagyta az országot, hogy külföldön I. (Nagy) Péter cárral tárgyaljon a szabadságharc támogatásáról, ám az események alakulása folytán, ezután életében már soha többé nem tért vissza Magyarországra.

1785 — Horea és Closca kivégzése (kerékbetörés útján) Gyulafehérváron (febr. 28.). Az 1784-es erdélyi román parasztfelkelés vezérei sok ezer ártatlan civil lakos lemészárlásáért és falvak százainak felgyújtásáért voltak felelősek. Bár a lázadásnak elsősorban nem etnikai jellege volt, mivel az áldozatok túlnyomó többsége a nem-ortodox nemesség és jobb módú lakosság közül került ki, ezért a vérengzés Erdély társadalmi szerkezete miatt főleg a magyarságot sújtotta.

1849 — Bem apó veresége Vízaknánál (febr. 4.), majd több napos visszavonulás után, egyik legszebb győzelme Piskinél (febr. 9.). Guyon Richárd sikeres áttörése a Branyiszkói-hágóban (febr.5.). A szerencsétlen Dembiński tábornokra bízott honvédsereg csatavesztése Kápolnánál (febr. 26-27.).

1853 — Libényi János csákvári szabólegény sikertelen merénylete Ferenc József császár ellen (febr. 18.) és ennek következtében kivégzése Bécsben (febr. 26.).

1861 — A februári pátens kiadása (febr. 26.). Ferenc József császár még egyszer megkísérelte a Habsburg Birodalom központosítását egy törvényerejű rendelet kiadásával. Az összbirodalmi alkotmány erősen korlátozta volna a tagországok önállóságát. A februári pátens által megvalósítani kívánt politikai rendszer végül az önálló magyar államisághoz ragaszkodó magyarok ellenállásán megbukott.

1867 — Id. Andrássy Gyula kinevezése Magyarország miniszterelnökévé (febr. 17.). Ezzel Andrássy lett az 1848-49-es szabadságharc óta Magyarország első független miniszterelnöke.

1893 — Puskás Tivadar találmánya alapján, a világon először Budapesten, elindult a telefonhírmondó szolgáltatás (febr.15.).

1899 — Széll Kálmán kormányalakítása (febr. 26.).

1918 — A cattarói matrózlázadás (febr.1-3.).

1919 — Pozsonyi vérengzés (febr.12.). A csehszlovák megszállás elleni békés tiltakozókra sörtüzet nyitottak a csehszlovák legionáriusok, aminek következtében összesen 9 ártatlan ember vesztette életét.

1924 — A trianoni határok egyik ma is érvényes revíziója: február 15-én megtörtént Somoskőújfalu, Somoskő és a Medves-fennsík egy részének ünnepélyes visszacsatolása Magyarországhoz. A történelem fintora, hogy a hivatalos átadási jegyzőkönyvet a napnak éppen abban a szakában (délután fél ötkor) írták alá, mint 1920. június 4-én a trianoni békediktátumot…

1939 — Teleki Pál második kormányalakítása és hivatali eskütétele (febr. 16.).

1945 — A vérfürdőbe torkolló budavári kitörés (febr. 11-) és Budapest ostromának vége (febr. 13.).

1946 — A Magyar Királyság megszüntetése és a II. Magyar köztársaság kikiáltása (febr. 1.), melynek Tildy Zoltán lett a köztársasági elnöke és Nagy Ferenc a miniszterelnöke. A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény aláírása (febr. 27.). A lakosságcsere-egyezmény következtében 1947-49 között lezajló kitelepítések-áttelepítések során több mint 100 ezer felvidéki magyart kényszerítettek otthona elhagyására, míg kis-Magyarországról kb. 70 ezer szlovák települt át önként a Felvidékre. Február 28-án, Budapesten kivégezték Imrédy Béla, golyó általi halálra ítélt pénzügyi szakembert, korábbi miniszterelnököt (1938-39), akinek komoly felelőssége volt a magyar politika szélsőjobboldali (náci-mintájú) irányba való eltolódásáért.

1947 — A párizsi békeszerződés aláírása (febr. 10.), amely több büntetőintézkedés mellett visszaállította Magyarország 1938 előtti (tehát nagyrészt a trianoni) csonka határait, még további három községgel csökkentve az ország területét, megszabva így Magyarország napjainkban is érvényesnek tekintett országhatárait. Február 25-én este a megszálló hatóságok jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát. Letartóztatásának napja, 2000-től kezdve, a „kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja” lett Magyarországon.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése